Szent István koronája Kárpátalján

Amikor a szent korona Ungvárra érkezett

1805. december: A napóleoni háborúk idején Budáról Ungvárra, a püspöki palotába, majd Munkácsra menekítik a koronázási ékszereket

A magyar koronázási ékszerek

A napóleoni Franciaország 1805-ben elfoglalta Ausztria fővárosát, Bécset. Ebből kifolyólag veszélybe került Magyarország területe is. A magyar politikai vezetés mélyen átérezte a hazáját fenyegető veszély komolyságát és mindent elkövetett, hogy a nemzeti kincseket megmentse az ellenségtől. Mindenekelőtt a becses ereklyét, az ország függetlenségének jelképét — a királyi koronaékszereket — kívánták biztonságba helyezni. Erre a célra Munkács várát tartották a legalkalmasabbnak, mivelhogy távol esett az európai hadszíntértől és stratégiailag megerősített erődítmény hírében állt.

A Kárpátaljai Állami Levéltárban őrzött kordokumentumok (latin nyelvű okiratok, egyházi jegyzőkönyvek) és számos hetilap (Görög Katholikus Szemle, Határszéli Újság) anyagának segítségével felvázolható a magyar korona útja és tartózkodásának helyei vidékünkön.

A magyar királyi helytartó tanács 1805. november 19-én és 30-án kelt rendeletében értesíti Ung megyét a koronázási jelvények áthaladásának biztosításáról. Ezen dokumentumokhoz mellékelik a korona útját érintő települések jegyzékét (menetrendjét), amely kilenc napot irányoz elő az értékes rakomány Munkácsra szállítására. Ezek az állomások a következők voltak:

1. nap Gödöllő,
2. nap Hatvan, Árok Szállás,
3. nap Mezőkövesd,
4. Ernőd, Ginnes,
5. Szerencs, Liszka,
6. Újhely, Terebes,
7. Nagy Mihály,
8. Szobránc, Ungvár,
9. Szerednye, Munkács.

Lehetséges, hogy a rossz útviszonyok miatt csúszott a megérkezés ideje.

1805. december 1-jén a nemesek egy csoportja Splényi József báró koronaőr vezetésével titokban elhagyta a budai királyi várat a kincsekkel. A testőrkülönítménnyel együtt lovaikat nem kímélve haladtak a kitűzött cél felé. A korona ládában, erős vaspántokba foglalva 13 pecséttel lezárva utazott.

Az Ung megyei főispáni Fond iratanyaga közt megtalálható a beregi főispánnak, Ilosvay Pálnak bizonyára báró Splényi Józsefhez írott levele. Itt a főispán kifejti, hogy a megye nagy megtiszteltetésnek veszi a korona épségének biztosítását saját területén. Vállalja az érkező bandérium ellátását. Az embereken kívül ez mintegy 100 lónak zabbal és szénával való ellátását jelentette. Bereg vármegye bandériuma már Szerednyén átvette az ungiaktól a szállítmány feletti őrséget, de a lócserét Ung biztosította: „az Szent Korona, s vele ne talán tán más alkalmatosságok és Kocsik alá meg kivántató forspont Lovakrul Szerednyén Tekintetes Nemes Ungh Vármegye a rendeléseket úgy meg teszi, hogy egészen Munkácsig jöjjenek.”

A féltett ereklyék Ungvárra való érkezésük után az éjszakát a görög katolikus püspökség székesegyházának püspöki szobájában töltötték.

Ekkor Bacsinszky András volt a püspök, aki nagy műveltségével és széles látókörével vívta ki a kortársak és az utókor tiszteletét. A koronaőrökre — báró Splényi Józsefre és báró Perényi Lázárra — nagy felelősség hárult, ők biztosították az éjszakai felügyeletet és általában a kincsek épségét. Ők jellegzetes koronaőri ruhát viseltek. Az emlékezetes eseményt a görög kat. püspökség levéltárában őrzött 1805. évi jegyzőkönyvben december 12-i dátummal tett bejegyzés is megörökítette. December 10-én reggel sietősen folytatták útjukat Szerednye irányába. Forrásaink szerint a korona és kísérete a 10—11-e közti éjszakát Buttler gróf szerednyei kastélyában töltötte. A következő nap (dec. 11-én) már megérkezett a munkácsi várba, de A magyar korona regénye című könyvben azt olvashatjuk — Splényi József koronaőr jelentése nyomán —, hogy a koronaszállító bandérium, az eredeti időpontnak megfelelően december 9-én érkezett meg Munkácsra. Íme, az itt idézett jelentés: „Miután a sötétségben nem látszott tanácsosnak a várba vinni, ma, 10-én Bereg megye nemesi bandériumának és felkelőinek, nemkülönben a katonaságnak kíséretében vittük fel. A várban a fegyveres őrség felsorakozva, tisztelgéssel fogadta, majd a nagyobb teremben helyeztük el.” Az őrséget külön is feleskették. A vár biztonságot nyújtó falai közt három hónapot töltöttek a koronaékszerek a megfelelő védelemmel.

A munkácsi görög kat. püspökség iratanyagában egy korabeli ügydarab 18 lapon át tárgyalja a Korona és vidékünk kapcsolatát. Itt Ung megye köztiszteletben álló személyiségeinek ünnepi beszédjeit találhatjuk egybegyűjtve (latin nyelven) a korona fogadtatására vonatkozóan. Megkülönböztetett figyelmet érdemel Ung megye egyik, egyelőre ismeretlen poétájának tollából származó költemény magyar és latin nyelven. A vers az 1805-ös helyi történelmi eseményeket érintve dicsőíti a Szent Koronát és annak őreit…

A háborús veszélyek elmúltával immár ünnepélyes külsőségek közepette 1806. március 10-én ismét útnak indult a díszes menet az országjelvényekkel együtt a visszafelé vezető úton. Ekkor már jóval lassabban haladt a vármegyei bandérium és a hivatalos kíséret, mivel többen csatlakoztak a menethez. Ismét Szerednyén keresztül érkeztek Ungvárra. A városba való bevonulásról a korabeli Magyar Kurir így tudósított: „A bejövetele igen fényes és pompás volt. Mert már előre megtett rendelések szerént ágyulövések és minden harangoknak megvonatásoknak által jel adatván, az itt kvártélyozó lotharingiai Herczeg József Császár nevét viselő vasas régimentjebeli katonaság jó messze elejébe ment a Koronának, ott magát Nemes Megyénk Bandériumával egyesítette és így trombita, dob és Török muzsika szóval, szüntelen való ágyuk durrogásai és harangoknak zugásai közben…”

Az akkor már működő ungvári gimnázium diákjaiból és tanáraiból álló sorok közt érkezett a menet Bacsinszky püspök rezidenciájáig. Kutka János kanonok ünnepi beszéde után a vendégek egy 70 személyre terített asztalnál élvezhették a püspök vendégszeretetét. Másnap reggel hat órakor hasonló ceremóniával indultak tovább. A nemesség díszmagyarba öltözve fegyveresen és lóháton kísérte a koronaőröket egyik helységtől a másikig. Falvanként a lakosság kivonult a korona fogadtatására, mivel az az egyszerű emberek szemében is az állam létét és függetlenségét jelképezte. Munkács és Ungvár környékének falvaiban még sokáig szóbeszéd tárgya volt a Korona útja, mély nyomokat hagyva az emberek emlékezetében.

A korona emlékének megörökítése

A Korona kárpátaljai útjának századik évfordulója alkalmával ismét az 1805—1806-os eseményre terelődött a közvélemény figyelme. Különösen az Ung megyei sajtótermékek foglalkoztak részletesebben e témával. Még 1901. augusztus 25-én arról értesített a Kárpáti Lapok, hogy Szobráncon (az egykori Ung megye egyik járásközpontja) a gr. Török család kastélyának falán kb. 120×100 cm széles kőtáblára találtak. Felújítása után kiderült, hogy 1820-ban állították fel az ország Szent Koronájának emlékére. Ez volt az első Ung megyei emléktábla, mely a Korona 1805-ös útját volt hivatva megörökíteni.

Az ungvári Görög Katholikus Szemle (1905. dec. 17-ei száma) jellemzi és egyben idézi a már említett 1805. dec. 12-én kelt jegyzőkönyvi bejegyzés adatait. Innen a következőket tudhatjuk meg: „A történelmi feljegyzés szerint Bacsinszky püspök szegleti szobájában „in … angulari cubiculo” volt elhelyezve, mely szoba megfelel a mostani nagy ebédlő melletti szobának, mert a régi jezsuita-zárda Bacsinszky idejében (1772—1809) lett megtoldva; s ekkor a székesegyháztól számítva az utcára öt ablakkal bírt a püspöki lak. A további lakosztályok a két toronnyal pedig csak Popovics Bazil püspök idejében (1858—1864) épültek.” A székesegyházat 1878-ban késő klasszicista stílusban ismét részben átépítették és kibővítették. Ennek ellenére 1905-ben sikerült hitelesen megállapítani a korona pihenőhelyét. Itt állított fel a Korona emlékére egy fehér márványtáblát Firczák Gyula görög kat. püspök. A tábláról tudjuk, hogy a város lakossága adakozott előállítási költségére, de végül is Firczák Gyula készíttette el. Számos véleménnyel ellentétben a püspöki lakószobának (szalonjának) belső falán helyezték el. Az egyik korabeli újságcikk szerint: „A szalonban csak a kiváltságosak láthatják, akik oda bejuthatnak…” Az alábbi szöveggel ellátott emléktáblát 1905. december 9-én avatták fel ünnepélyes külsőségek között:

Ezen szobában öriztetett a magyar Szent Korona 1805. évi december 9. és 10-ike közötti éjjelen.

Ezen emléktábla felállíttatott a századik évforduló alkalmából.

A Korona emlékének adózott 1911. szeptember 24-én az Ung megyei Közművelődési Egyesület és Szerednye lakossága. Itt gr. Buttler egykori házán, amely később az Iványi család, majd Hirtenstein Lajos tulajdonába ment át, egy fekete márványtáblát lepleztek le ünnepélyes keretek között. A táblát Edelstein Jenő kőfaragó készítette. Felette a korona ékeskedett, s maga a tábla keramit rámába volt foglalva, amit Papp Jánosnak, az ungvári királyi állami agyagipari szakiskola igazgatójának tervei alapján készítettek. Az emléktábla szövege a következő:

Ebben a házban örizték a Szent Koronát 1805. dec. 10. és 11-ike között, amikor Napóleon elől Munkács várába vitték

A leleplezés alkalmával Antal Miklós ungvári főgimnáziumi tanár tartott emlékezetes beszámolót (nyomtatásban is megjelent) a Korona múltjáról, jelentőségéről és az ezzel kapcsolatos 1805-ös eseményekről.

Időszerű lenne az említett emléktáblák jelenlegi hollétét felkutatni és a munkácsi emlékhelyet is megjelölni. Ezzel tartozunk történelmi múltunknak és hagyományainknak egyaránt.

Mentés másként. Forrás: Ukrajnai Magyar Krónika

A szent korona Kárpátalján

1805. decemberében, a napóleoni háborúk idején Budáról előbb Ungvárra, a püspöki palotába, majd a munkácsi várba menekítik a magyar koronázási ékszereket. Magyar történelem, Kárpátalja múltja, Munkács vára, Ungvár, a munkácsi vár története, napóleoni háború, Buda és Bécs, magyar koronázási ékszerek menekítése