Farsangi szokások Kárpátalján

A dámák diadalma a fársángon

Miért nem táncol magyart az ánglus, francia?
Csak a magyarnak kell más nemzet módija?
Így vesztjük hazánkat a magunk kárával,
Külső tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával.

Csokonai: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon 

Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című komikus eposza egy szerelemre éhes vénlány és a farsang hercegének mesébe illő, fantasztikus, költőien álomszerű, ám ugyanakkor vaskosan valóságos és kíméletlenül csúfondáros története. A néphagyományok ambivalens világa is megmutatkozik benne.

Mint a népszokásokban kevésbé jártasak is tudják, a farsang a sötét tél búcsúztatásának és a fényt hozó tavasz köszöntésének a vidám ünnepe, ünnepköre. Hossza évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Magyarországon hagyományosan vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig, azaz húshagyó keddig vagy hamvazószerdáig tart. Ehhez igazodva ünneplik a farsangot a Kárpátaljai magyar közösségben, főleg faluhelyen.

A farsangot régen a nagy evések-ivások időszakaként tartották számon, mellyel a természetet próbálták hasonló bőségre ösztönözni. A középkorban az emberek azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban – amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák – a Nap erejét veszti, megbetegszik, és az és sötét időszakában életre kelnek a gonosz szellemek. Ezeket vigalommal, jelmezes felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elkergetni. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Napjainkban azonban már sokkal fontosabb szerepet kap a jókedv és a mulatság. Ez akkor is így van, ha egyébként egy adott közösség éppen szűkölködik és nincs sok oka az ünneplésre, mulatozásra.

A farsang őshazája a mai Olaszország, eredete pedig a latinok Saturnalia nevű ünnepéhez köthető, amellyel a keresztány egyház nem tudta felvenni a versenyt. Róma évszázadokig üldözte a farsang nem keresztényi szokásait. Később már inkább átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, egészséges életörömnek, szórakozásnak, és összevonta a keresztény hagyományokkal. Még ma is a leghíresebb népünnepek közé tartozik a velencei karnevál, mely minden évben ősi hagyományokra épülve kerül megrendezésre. Velence a XVIII. században elnyerte a karneválok városa címet is. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el az Adria gyömgyét, hogy jól kimulassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban, kabarékban, orfeumban, cirkuszban és színházakban.

A farsanghoz fűződő szokások számos nép rítusainak emlékét őrzik. A hagyományok és hiedelmek többsége, így a maskarás felvonulás is, a vigasság utolsó napjaira, farsangvasárnapra, farsanghétfőre, húshagyó keddre, az úgynevezett „farsangfarkára” összpontosult. Ezeken a napokon a felszabadult mókázásé volt és maradt a főszerep, vagy ahogyan egyesek mondták, ezek voltak a „fordított világ” napjai. Ezt mutatták a zártkörű kocsmai asszonymulatságok, a paródiák, az álesküvők. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a koplalást felfüggesztették, hogy a szórakozásban megfáradt emberek elfogyaszthassák a farsangi maradékot.

A farsangi mulatságok a XV. század óta ismertek a Kárpát-medencében. A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban szinte kötelező volt az evés-ivás, a mulatozás a mindig szegénynek számító mai Kárpátalja területén is. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, erőpróbákat rendeztek. A falvakban ilyenkor volt a legtöbb lakodalom.

A magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére és az ezekben való vigadozásra. Az időszak a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban vagy az erre az alkalomra kibérelt épületekben zajlott. Ilyenkor minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A batyubálokra az ételt a lányok, az italt a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. A lányok bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki, ha tetszett neki a lány, a kis csokrot a kalapjára tűzte. A legismertebb farsangi ünnep és felvonulás a magyar nyelvterület déli peremvidékén népszerű (Mohács és környéke) busójárás.

Kárpátalján a farsangi jelmezbál az utóbbi néhány évben kezd újból népszokássá válni, holott a mutatós  jelmezek elkészítése nem kis anyagi áldozattal jár. Fenn az ernyő, üres a kas.

Alighogy kihevertük a családi költségvetést megterhelő karácsonyi és szilveszteri evészetet és ivászatot, kezdődik az év leghosszabb mulatságoktól tarkított újabb pazarló időszaka, a vidám és tékozló farsang. A fennkölt maszkabálok és a tobzódó részegség időszaka ez. 

Farsangi szokások Kárpátalján, farsang Ungváron

farsang kárpátalján, tavaszi ünnep, magyar néprajz, falusi népszokás, táncos mulatság, bál, karnevál, népi hagyomány, ünnepi jelmez, maszkabál