A nagy ukrán forradalmár költő, Tarasz Sevcsenko életműve Magyarországon csak a XIX. század végén válik ismertté, bár a magyar írók többsége állandó érdeklődéssel kíséri az oroszországi kulturális és irodalmi életet. Sok tényező befolyásolja ezt a viszonylag késői felfedezést, a legfőbb ok azonban valószínűleg az volt, hogy a cári önkényuralom nép- és nemzetellenes politikája következtében az európai országokban egyszerűen nem ismerték az ukrán irodalmat.
Sevcsenko neve a magyar sajtóban először 1888-ban tűnik fel. Könyves Tóth Kálmán Egy orosz parasztköltő címen közöl tanulmányt Sevcsenkóról a Vasárnapi Újságban (1888, 38. sz.). Könyves Tóth Kálmán több forrásmunkát használt fel, adatait főként Emil Durant és Charles Dickens cikkeinek anyagából merítette.
A századforduló táján a magyar szerzők fokozódó figyelemmel fordulnak Sevcsenko életműve felé. Ebben az időben már tudják, hogy Oroszországban nemcsak orosz, hanem más szláv, többek között ukrán irodalom is van. A századelőn az ukrán irodalom magyarországi népszerűsítésében jelentős szerepet játszanak a kárpátontúli származású írók, akik egyaránt tökéletesen bírták az ukrán és a magyar nyelvet. Az akkori Sevcsenko-tanulmányok jellemző sajátossága: Petőfi és Sevcsenko költészete közös motívumainak párhuzama. Petőfi és Sevcsenko életművének közös vonásaira — eszméik, törekvéseik, forradalmi demokratikus szemléletük rokonságára az orosz írók már a XIX. század 70-es éveiben felfigyeltek.
A század eleji Sevcsenko-tanulmányok szerzői Zsatkovics Kálmán, Sztripszky Hiador, Molnár István, Kacziány Géza részletesen foglalkoztak az ukrán forradalmár költő pályafutásával. S bár Sevcsenko-értékelésüket ma már semmiképpen sem tarthatjuk kielégítőnek, munkájuk nagy segítséget nyújtott azoknak, akik Sevcsenko verseinek magyar átültetésével próbálkoztak.
Az ukrán irodalom tolmácsolói a múltban korántsem az élvonalbeli magyar költők soraiból kerültek ki. Zempléni Árpád fordításait mégis ki kell emelnünk közülük, ezek valóban igényes próbálkozások. Ennek a különös és kissé az irodalom perifériáján mozgó magyar költőnek volt hozzá érzéke, hogy mesterkéltség nélküli, egyszerű és mégis érzelmileg telített, hangulatilag pontos fordításokat adjon. Az eredeti szöveg iránt érzett felelőssége, a költő iránti tisztelete segítette ahhoz, hogy maradandó értékeket hozzon létre. Fordításai többségükben időtállóak.
A Tanácsköztársaság idején tervbe vették egy teljes Sevcsenko-kötet magyar kiadását. De a 133 nap nem volt elegendő egy ilyen nagyszabású vállalkozás megvalósításához. Ez is csak terv maradt, amit a felszabadulás után váltott valóra a magyarság.
A Horthy-korszak idején egyszerűen eltűnik az ukrán forradalmi költő neve a magyar irodalmi lapokból. Egy-egy lexikoncikket leszámítva a két világháború közötti magyar sajtótermékek nem merik emlegetni az emberi jogokért és a szabadságért, valamint az elnyomás ellen vívott harc szószólójának nevét.
Az emigrációba kényszerült magyar kommunista költők azonban szívesen vállalkoznak Sevcsenko verseinek magyar fordítására. Már a harmincas években olyan tehetséges költők tolmácsolják magyarul Sevcsenko műveit, mint Lányi Sarolta, Gábor Andor, Hidas Antal. Itt meg kell említenünk azt is, hogy a magyar költők munkáját elősegítette Leonyid Pervomajszkij ukrán költő, aki szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráns magyar kommunista írókkal. Egyike volt az első szovjetukrán költőknek, akik Petőfi lírájának szépségével megismertették az ukrán közönséget. Nem véletlen, hogy annyi sokszor és olyan szorosan fonódik egybe Sevcsenko és Petőfi neve, költők, kritikusok tartják számon ezt. Mert valóban az ukrán és a magyar nép, annak két nagy költője a maga népéért folytatott harcon túl az egész emberiség boldogulásáért, jobb jövőjéért küzdött, s ez a nemes önfeláldozó munka állítja őket egymás mellé, ez teszi közérthetővé gondolataikat, alkotásaikat.
Sevcsenko életművét valójában csak a felszabadulás után ismerhette meg a magyar közönség. Eddig három Sevcsenko-verseskötet jelent meg magyarul: 1951-ben Hidas Antal fordításában, 1953-ban Weöres Sándor fordításai és 1961-ben, a nagy ukrán költő halálának százéves jubileuma alkalmából egy tartalmilag is gazdag, művészi igényesség szempontjából kifogástalan verseskötet gazdagította a magyar közönség ukrán irodalmi ismereteit.
Ma is nagy és komoly munkát igényel Sevcsenko verseinek magyar fordítása. A felszabadulás utáni korszak az ukrán líra tolmácsolóinak egészen jelentős gárdáját teremtette meg. Kiemelkedő hely illeti meg e téren Képes Gézát, aki nemcsak műfordításaival, de irodalomtörténeti és elméleti munkáival is a mai magyar költők és műfordítók legjavához tartozik. Sikeresek Grigássy Éva és Devecseri Gábor Sevcsenko-fordításai is.
Az ukrán költő magyar vonatkozásainak kutatása terén fontos munkát végeznek Scherr Tiborné, Képes Géza, Radó György, Angyal Endre kutatók. Ez a probléma foglalkoztatja a hazai irodalomtörténészeket is. Területünk lelkes műfordítója, Jurij Skrobinec is foglalkozik Petőfi és Sevcsenko költészete közös motívumainak vizsgálatával, e kérdéskörből több cikket publikált. Ugyancsak e problémakörből közölt tanulmányokat Kira Sahova, a Kijevi Állami Egyetem világirodalmi tanszékének docense.
A nevek, tények felsorolásából is láthatjuk, hogy Sevcsenko költészete a mai magyar olvasóközönséghez közel áll, versei elevenen élnek a költészetet szerető olvasók körében, életművének problémái pedig az irodalomtudósok körében is állandó érdeklődésre tarthatnak számot. És ez teljesen érthető, hiszen Sevcsenko versei nem csak az ukrán nép számára jelentenek maradandó értéket. Az egész emberiség tudatában el nem avuló művészi kincsekként élnek.
(V. V. , Ungvári Állami Egyetem, 1975)
A fenti összefoglaló a kezdetektől 1975-ig tekinti át Sevcsenko magyarországi interpretációit.
Sevcsenko Kobzosa magyarul, 2007
Megjelent Sevcsenko Kobzosa Balla László fordításában a Kárpáti Kiadó gondozásában. A műfordító meggyőződéssel állítja, hogy a Kobzos számtalan művében talált gondolatmeneti hasonlóságot a világirodalom olyan nagy zsenijeivel, mint Puskin, Heine, Goethe vagy Mickiewicz, Petőfi Sándor.
– Fordítói munkám során arra törekedtem – mondja Balla László –, hogy a magyar olvasó ne csak az irodalmilag és költészetileg is remekműveket lássa a versekben, hanem mentálisan is átérezze az ukrán nép lelki vívódásait, gondjait. Hogy ezt mennyire sikerült elérni, döntse el majd az olvasó. Egyébként, befejezve a fordítói munkát, elégedettség töltött el. A kéziratot átadtam egykori kollégáimnak a Kárpáti Kiadóba. Hozzá kell tennem, ők is mindent megtettek azért, hogy a kötet, napvilágot látva, sikeres legyen.
Tarasz Sevcsenko élete és sorsa számtalan szomorú és tragikus fejezetből állt. Megpróbáltam hűen visszaadni azokat a verssorokat, ahol gyötrődéseit írja le, meghagyni az eredeti stílusát és formáját, hűen interpretálni alakjainak és hőseinek jellemét, leírni minden drámai epizódot stb. Tettem ezt úgy, hogy a magyar olvasó is megértse és szívébe fogadja az ukrán népért, a nemzet sorsáért aggódó költőóriást.
1979-ben Hidas Antal tollából már megjelent Sevcsenko Kobzosának magyar fordítása, ami akkor is sikert aratott. Most ennek a régi kötetnek egyes fordításai is megjelentek a Balla László által gondozott könyvben, kissé közelebb hozva az eredetihez. Összehasonlítva a két költő fordítását, bátran kijelenthető, Balla Lászlóé jobbra sikeredett. Hidas Antal ugyanis nem beszélte az ukrán nyelvet, a Sevcsenko-verseket orosz nyelvből ültette át, ami nem tükrözi teljes mértékben az ukrán eredeti szöveg mondandóját. Persze ez nem von le semmit a Kobzos-versek értékéből. Balla László, az eredeti ukrán szöveget használva, mind a rímek, mind az eszmei mondandók szempontjából tökélyre vitte az interpretációt.
ukrán – magyar fordítás – kortárs ukrán irodalom – magyar író Ukrajnában
Kommentek