Ungvári Hungarológiai Központ
ЦЕНТР ГУНГАРОЛОГІЇ – Ужгородський національний університет
1987. október 21-én a Magyar Népköztársaság Művelődési- és Oktatásügyi Minisztériuma, valamint az SZSZKSZ Oktatásügyi Állami Bizottsága határozatot fogadott el Hungarológiai Központ megnyitásáról az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének bázisán.
Az eredeti nevén Szovjet Hungarológia Központ, a későbbi Ungvári Hungarológiai Központ a peresztrojka csúcspontján, 1988. január 14-én jött létre rektori rendelettel. Ezt a rendeletet 1988. szeptember 22-én megerősítette a Szovjetunió Oktatásügyi Állami Bizottsága. A Központ létrejöttét az ukrán és a magyar illetékes minisztériumok támogatták, működését Lizanec Péter nyelvészprofesszor vezetésével kezdte el.
A Szovjet Hongarológia Központ felavatására 1989 november 10-én került sor Glatz Ferenc magyar művelődési miniszter részvétekével.
MTVA Sajtó- és Fotóarchívum: A Szovjet Hungarológia Központ felavatása 1989 november 10-én. Ungvár
A képhez – MTI Fotó: Oláh Tibor – tartozó szöveg az archívumban:
Hungarológiai Központot avattak Ungváron
Ukrajna, Ungvár
Ungvár, 1989. november 10. Az ungvári Szovjet Hungarológiai Központ nyitóünnepsége. Ez a világon az ötödik, a szocialista országokban pedig az első ilyen intézmény. A központ az egykori Bródy-kastélyban kapott helyet.
Hozzáfűzve a sok egyebütt is olvasható mondatok:
Az Ungvári Hungarológiai Központ rektori rendelettel 1988. január 14-én jött létre az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke tanárainak kezdeményezésére. A rektori rendeletet 1988. szeptember 22-én megerősítette a Szovjetunió Oktatásügyi Állami Bizottsága. A Hungarológiai Központ célja és feladatai: a tudományos, pedagógiai vagy egyéb közérdekű munka támogatása és egybehangolása magyar nyelv, irodalom, történelem, néprajz és kultúra tanulmányozása terén; azon kutatók, tanárok és más szakemberek munkájának és együttműködésének elősegítése, akik Ukrajna területén főiskolákon, tudományos intézményekben, iskolákban, kiadóhivatalokban és szerkesztőségekben az említett tudományok terén működnek; tudományos bázisként szolgálni a hazai hungarológus szakemberek számára; tudományos együttműködés a Magyar Köztársaság és más országok hungarológiai központjainak tudósaival; az országukban folyó hungarológiai kutatások koordinálása; a Kárpátalján élő magyarok, ukránok és más nemzetiségek anyagi és szellemi kultúrájának interetnikus vizsgálata.
Hungarológiai Központ, Ungvár, Ukrajna
az Ungvári Nemzeti Eegyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének tudományos kutatóműhelye
Igazgató: Dr. Lizanec Péter professzor
Munkatársak: Seres Kristóf, Jackovics Marianna, Béres Erzsébet
Ukrajna – 88000 Ungvár – Uzhhorod, Zamkova (Vár) u. 12.
A Hungarológiai Központ 1988-ban az akkori nevén Uzshorodi Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének bázisán kezdte el működését. 1990-től Acta Hungarica címmel tudományos folyóiratot jelentet meg, amelynek eddig több mint két tucat száma jelent meg. A Hungarológiai Központ kezdeményezésére 1993-ban megalakult a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság (szakmai kiadványa a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közleményei), amely tagjai között 82 magyar nyelven (is) oktató és tudományos tevékenységet folytató közéleti személyiséget (36 nagydoktort és 46 kandidátust) tart nyilván. A felnövekvő ifjú nemzedék „helyzetbe hozása” céljából 1998-ban pedig a KMTT védnöksége alatt alakult meg a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége, amely az elmúlt időszakban az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar diákjainak hallgatói és szakmai érdekvédelmi szervezetévé nőtte ki magát.
Petro Lizanec nevével megjelent önfényező cikk a Kárpáti Igaz Szó 2013. szeptember 23-i számában:
25 éves a Hungarológiai Központ
A hungarológia interdiszciplináris tudományág, a magyar nép nyelvének és irodalmának, népköltészetének, történelmének, néprajzának, kultúrájának, művészetének tanulmányozásával foglalkozik.
Kárpátalján 1963 után mélyült el az oktatása és kutatása, amikor az Ungvári Állami Egyetemen megnyílt a magyar tagozat, s megindult a magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés. Az évek múltán szükségessé vált, hogy a tanszék mellett megalakuljon egy olyan tudományos műhely, ahol a kutatás áll az első helyen. Ilyen bázis lett a Hungarológiai Központ, melynek létrehozásában hathatós segítséget kaptunk a Magyar Oktatási és Művelődési Minisztériumtól, konkrétan Köpeczi Béla akadémikustól.
Hogy miért éppen Ungváron nyílt Hungarológiai Központ? Ennek több oka is van. Például az, hogy a Magyar Filológiai Tanszéken 1966-tól az oktatás mellett aktív tudományos munka folyik, 1968-ban aspirantúra is nyílt. Másodsorban Kárpátalján 151 ezer magyar él közvetlen kapcsolatban szláv és más nemzetiségű szomszédokkal. Bár e kapcsolatok kutatásában előfordultak szubjektív elemek, meggyőződésünk, hogy a Hungarológiai Központ munkatársai teljes felelősséggel járulnak hozzá a nyelvi, az irodalmi, a néprajzi, a történelmi kapcsolatok objektív vizsgálatához.
A kárpátaljain kívül jelenleg három ilyen központ van a világon: Hamburgban, Párizsban és Rómában. Örülünk, hogy mi vagyunk a negyedik ilyen intézmény. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy mind a szervezés, mind a tudományos kutatás terén példásan végezzük teendőinket.
Az Ungvári Hungarológiai Központ célja, hogy segítse és koordinálja a tudományos, a pedagógiai s egyéb munkát a magyar nyelv, a magyar irodalom, a néprajz, a történelem, a kultúra ápolása és fejlesztése terén, elősegítse az együttműködést Ukrajnában a különböző intézmények e területen tevékenykedő kutatói, tanárai között, hogy fellendítse a kárpátaljai magyar lakosság kultúrájának tanulmányozását a régió ukrán és más nemzetiségű népeivel való szoros kapcsolataiban.
Milyen feladatokat tűzött ki a központ? Elsősorban tudományos bázisként szolgálunk hungarológusaink számára, másodsorban szoros kapcsolatot tartunk fenn Magyarország és más országok hungarológusaival. Nagy figyelmet fordítottunk a munkatársak kiválasztására, hiszen nekik nemcsak az ukrán és a magyar nyelvet kell jól ismerniük, hanem kutatási tapasztalatokkal, tudományos címekkel is rendelkezniük kell. Induláskor hat ilyen szakember volt a Magyar Filológiai Tanszéken. Úgy döntöttünk, hogy másodállásban bevonjuk a munkába egyetemünk történészeit is, mégpedig két nagydoktort és egy kandidátust. Felvettünk két történészt is, ifj. Bíró Andor aspiránst és Soós Kálmán pedagógust. Hegyes Angéla a Magyar Filológiai Tanszék főlaboránsi beosztásából jött át tudományos főmunkatársnak. Lizanec Péterrel és Vaszil Laverrel a Magyar–ukrán szótár szócikkeinek összeállításán dolgozott. Hamarosan a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára ment át dolgozni, ahol folytatta a Magyar–ukrán, Ukrán–magyar szótár munkálatait.
1995-től katasztrofálisan csökkent az intézmény finanszírozása. A munkatársak több hónapnyi késéssel kapták meg fizetésüket, a másodállásban dolgozókat szinte teljesen leépítették. Ennek következtében többen, elsősorban a családosok, kénytelenek voltak más munkahelyet keresni. Jelenleg mindössze 3 fős személyi állomány dolgozik a Hungarológiai Központban: Béres Erzsébet, Jackovics Marianna és Seres Kristóf.
Tevékenységünk során elsőrendű fontosságú volt a hungarológiai kutatásokkal foglalkozó bibliográfiai mutató összeállítása. 1990-ben ez külön kiadványként meg is jelent 1465 tudományos írás feltüntetésével. Közöttük vannak monográfiák, tankönyvek, tudományos cikkek és oktatási segédanyagok is. Külön könyvben jelentettük meg 73 szovjet hungarológus rövid életrajzát és fontosabb publikációs jegyzékét. A Magyar Filológiai Tanszékkel közösen készítettük el és jelentettük meg a Magyar–ukrán szótárt (2001) és az Ukrán–magyar szótárt (2005), valamint sok egyéb kiadványt. Amikor a megye magyar tannyelvű iskoláiban a Magyar Filológiai Tanszék kezdeményezésére tantárgyként bevezették Magyarország történelmét, a központ munkatársai 1989-ben hozzáláttak a tanköny megírásához, amely abban az évben meg is jelent 110 oldal terjedelemben.
A munkatársak a megyei tanács megbízásából beregszászi, ungvári, budapesti, prágai levéltárakban kutattak. Tekintélyes mennyiségű anyagot tártak fel azoknak a kárpátaljai magyar településeknek a történelmi megnevezéseivel kapcsolatban, ahol a magyarság egy tömbben él. Lizanec Péter professzor és Bíró Andor tudományos munkatárs, a történelmi tudományok kandidátusa aktívan bekapcsolódott Kárpátalja többségében magyarlakta települései történelmi nevének visszaállításába. Tanulmányozták a korabeli okiratokat, s ezek alapján rögzítették minden település első és ezt követő előfordulásait az írott emlékekben, a mai népi megnevezéseket. Vizsgálták az útmutató dokumentumokat, az ezzel kapcsolatos tudományos irodalmat, végül pedig kikérték az Ukrán Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének véleményét. Az intézet igazgatójától, Vitalij Ruszanivszkijtól a következő választ kapták: „A Nyelvtudományi Intézet teljes mértékben egyetért az Önök javaslataival, s úgy véli, hogy a településnevek történelmi nevének visszaállítása során történelmi előfordulásukat és a népi nevet kell alapul venni, ez azt jelenti, hogy a települések ukrán megnevezését az ukrán nyelv törvényei szerint kell átírni; vonatkozik ez azokra a helynevekre is, amelyekben egy tömbben nemzetiségi csoportok is élnek. A helyneveket a nemzetiségek nyelvének érvényes szabályai szerint kell átadni.” Alapelveinkkel egyetértettek a magyarországi akadémiai intézmények tudósai is, megjegyezték: „A települések lakosságának népi neveit hivatalosan más nyelvekre ezeknek a nyelveknek a törvényei szerint kell átadni.”
Az ukrán parlament jóváhagyásával, Lizanec Péter professzornak, a Hungarológiai Központ igazgatójának tudományos megalapozásával 68 kárpátalja település kapta vissza történelmi nevét.
Lelkes György ismert magyar helynévkutató így ír ezzel kapcsolatban: „Kárpátalja mai hivatalos magyar neveinek megállapítása másként történt, megköszönve Lizanec Péter professzor úr segítségét, illetve az általa küldött Kárpátaljai névjegyzék c. elektronikus dokumentumot, az Ungvári Hungarológiai Központ 1991 és 2004 között több lépcsőben bizonyos magyar »élő népi« helységnevek cirill betűkkel ukránra történő átírását javasolta. E nevek nagy részét az Ukrán Legfelső Tanács jóváhagyta, így ezek lettek a hivatalos ukrán nevek, emiatt az átírás kiindulásául szolgáló magyar helységneveket – az említett névjegyzékben az egységes helységek mellett szereplő évszámtól – hivatalosnak tekinthetjük.” (Lelkes György. Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum. – Budapest, 2011. – 40. o.)
A Hungarológiai Központ tudományos munkatársai a Magyar Filológiai Tanszék oktatóival közösen 16 nemzetközi magyarságtudományi konferenciát rendeztek.
Fontos volt, hogy a Hungarológiai Központ munkatársai számára olyan orgánumot hozzunk létre, amelyben kutatási eredményeiket publikálhatják. Ilyen állandó orgánum az Acta Hungarica című folyóirat, amely 1990-től jelenik meg. Eddig 20 száma látott napvilágot 419 cikkel. Klaniczay Tibor akadémikust idézzük: „Nem elég ugyanis az, hogy aki külföldön magyarral foglalkozik, annak idehaza, az illető ország nyelvén legyen tudományos publikálásra lehetősége… Ezért igen fontos elősegítenünk, hogy legyenek külföldön olyan szakfolyóiratok…, ahol magyar tárgyú szaktanulmányok elhelyezhetők, és rendszeresen közölhetők… Egy ilyen folyóirat, egy ilyen állandó fórum sokkal többet tud elérni, mint mégolyan sok látványos akció, amelynek hatása … pár hónap alatt elmúlik, szétporlad. Egy folyóirat mint állandó összekötő kapocs viszont tartós hatást tud elérni.” (Klaniczay Tibor. A magyar filológia helyzete külföldön. // Hungarológiai Ismerettár. 5. A hungarológia fogalma. – Budapest, 1989. –141–142. o.)
Az Acta Hungarica, a Hungarológiai Központ szakfolyóirata nemcsak az UNE kutatóinak írásait közli, megjelennek benne Ukrajna, Oroszország, Magyarország, Németország, Kanada, Szlovákia stb. neves tudósainak cikkei is. A legtöbb írás nyelv- és irodalomtudományi témájú. A folyóirat megvilágítja az ukrán–magyar nyelvi és irodalmi kapcsolatok kérdéseit, recenziókat közöl, valamint néprajzi, nyelvjárási és életrajzi anyagokat. Itt tettük közzé A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárát részletekben, amelyet bővítésekkel, javításokkal, rajzokkal kiegészítve 2012–13 során két kötetben jelentettük meg Lizanec Péter főszerkesztésével.
Az Ungvári Hungarológiai Központ nemcsak a kárpátaljaiak érdeklődését keltette fel, hanem egész Ukrajna s más országok is felfigyeltek rá. Az 1989 októberi megnyitón ott volt Ukrajna és Magyarország oktatási minisztere, a Szovjet Közoktatási Minisztérium miniszterhelyettese, jelen voltak Kárpátalja fontos vezető személyiségei. Tudósítások jelentek meg a központi tömegtájékoztatási eszközökben, a Pravdában, az Izvesztyijában s egyéb szovjet és magyar sajtóorgánumokban.
Gyakran teszik fel a kérdést: van-e jövője a hungarisztikának Ukrajnában? Mély meggyőződésünk, hogy igen, függetlenül attól, hogy az ország nehéz gazdasági helyzete miatt nincs mód a Központ munkájának finanszírozására, különösen a publikálásra. Ettől eltekintve optimisták vagyunk. Ukrajna és Magyarország szomszédos állam, érdekeltek a gazdasági és a kulturális együttműködésben. Van még egy fontos tényező: Kárpátalja gazdag népköltészeti és néprajzi hagyományokban, ezt az anyagot fontos lenne a magyar kutatókkal közösen feldolgozni és kiadni. Kitűnő perspektíváink vannak tehát a Hungarológiai Központ további működéséhez.
Lizanec Péter professzor
Béres Erzsébet, Petro Lizanec, Jackovics Marianna és Seres Kristóf – 2018
30 éves volt a „Hungi”
2018. január 12-én nemzetközi tudományos konferenciát rendezett az Ungvári Hungarológiai Központ, mivel harminc év telt el azóta, hogy 1988. január 12-én az Ungvári Állami Egyetem rektora kiadta 15-05. sz. rendeletét a Hungarológiai Központ szervezési, előkészületi munkálataira. A konferenciáról Horváth Katalin nyelvész, az egyetem nyugalmazott docense írt beszámolót a Kárpáti Igaz Szó 2018. január 18-i számában.
Kommentek